Mit hozhat Trump?

2017. Jan. 21.
Donald Trumpot, az extravagáns milliárdos üzletembert helyi idő szerint péntek délben iktatták be az Egyesült Államok elnökének hivatalába, negyvenötödikként. Beiktatási beszéde azonban némi meglepetést okozott számomra. Arra számítottam ugyanis – amire gondolom sokan mások is –, hogy Trump a megválasztása után óvatosan elindul az „élére vasalt”, simább modor irányába, és konkrét terveiben is „óvatosabb duhaj” lesz, mint az a választási kampányából következne. Bár  beszédben a konkrét terveiről a kevéstől is kevesebb derült ki, afelől nem hagyott kétséget, hogy a dologokhoz való alapvető hozzáállásán és stílusán immár beiktatott elnökként sem tervez változtatni.  
 
Ha csak azt nézzük, hogy mi mindent ígért a kampányában, az illegális bevándorlók millióinak kiutasítástól, a további bevándorlásuk radikális eszközökkel való megakadályozásán, a nagymértékű adócsökkentésen át, egészen a protekcionista külkereskedelemig vagy az elszigetelődést érvényesítő külpolitika felújításáig, akkor az látjuk, hogy Trump nem  „megreformálni” akarja az amerikai társadalom, gazdaság és politika egy sor területét, hanem kifejezetten szembe akar menni e területek évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen irányaival. Éppen ezért esik még ma is nehezemre felocsúdni abból a korábbi meglepetésemből, hogy Trump e tervei mögé éppen a globális kapitalizmus fellegvárában, a világcsendőr szerepét sokszor és szívesen magára öltő katonai szuperhatalom polgárai között, illetve a népek olvasztótégelyeként az olcsó munkaerő bevándorlására (is) épülő Egyesült Államokban sikerült többséget szereznie.
 
Azt gondolom, hogy Trump elnökké választása nem más, mint a leglátványosabb, és a leginkább bizonyító erejű momentuma annak, hogy a kommunizmus bukása idejében még „örökre” győztesnek meghirdetett globális (neoliberális) kapitalizmus, és a liberális jogállam modelljei a lehető legkomolyabb válságba jutottak. A parttalan gazdasági versenyre épülő, az emberi dimenziót teljesen figyelmen kívül hagyó neoliberális kapitalizmus ugyan képes volt gazdasági növekedést teremteni, de ebből a növekedésből csak a legfelsőbb társadalmi rétegek részesültek. A közép- és alsó rétegek kifejezetten elszegényedtek. Ma már évtizedes tapasztalatok cáfolják, hogy ebben a gazdasági modellben a felső tízezren kívül más is jól jár. Nem csoda, hogy az ilyen rendszert működtető politikai elitek hitelüket vesztették, és Európától Amerikáig sorra veszítenek a társadalmi elégedetlenséget becsatornázó „nem sztenderd” politikai erőkkel szemben. Ebben a küzdelemben többé már a hagyományos, ún. mainstream média sem képes hatékonyan közvetíteni azt az ideológiai értékvilágot, amely többek között az elviselhetetlenségig túlzásba vitt ún. politikai korrektséggel vált a valóban szabad véleményformálás legfőbb akadályává. Az internet és a Facebook világában az átlagemberek véleménye ugyanolyan eséllyel jut el másokhoz, mint a hagyományos, mainstream médiában megjelentek. Bár Trump semmilyen vonatkozásban sem tekinthető átlagembernek, az ő sikere is abban rejlik, hogy a átlagember elégedetlenségének, elkeseredettségének hangján szólalt meg, a mainstream sajtón kívüli eszközökkel. 
 
Trump beiktatási beszédéből úgy tűnik, mintha még számára sem lenne világos, hogy konkrét esetekben mi lesz a most megbukott elit gazdaságpolitikájának és ideológiájának alternatívája. Ezt már most fel lehet róni neki, később pedig vélhetően egy sor más teljesíthetetlen kampányígéretét is a fejéhez vághatnak majd. Ezt nyilván sokan meg is teszik majd a régi establishmentre szavazók, vagy azzal szimpatizálók közül. Nekik azonban tudatosítaniuk kellene, hogy Trumpra nagyon sokan úgy szavaztak, hogy nagyon is tisztában voltak Trump gyengeségeivel, választási programnak alig nevezhető elképzeléseivel. Ez utóbbiak azért szavaztak Trumpra, mert még egy ilyen (kockázatokkal teli) elnököt is elfogadhatóbb lehetőségnek tartottak/tartanak, mint, az átlagamerikaiakat cserbenhagyó, kétszínűnek ítélt korábbi elitet. 
 
A fentieket figyelembe véve úgy tűnik Trump bőven bukdácsolhatna még elnöki szerepében anélkül, hogy ellenfelei népszerűségét alulmúlná. Ennek ellenére mindannyiunk érdekében én azt kívánom, hogy Trump elnök gyorsan és meggyőzően bizonyítsa, többre hivatott, mint protestszavazók régi elit felé mutatott fricskájának maradni.      
 

További cikkek

A Szlovák Rádió és Televízió igazgatóválasztásának második köre előtt ismét bebizonyosodott, a mindannyiunk adóiból finanszírozott intézmény közel harminc évvel a rendszerváltá...
Andrej Kiska államfő e minőségében immár harmadik alkalommal tartotta meg az ország helyzetét értékelő beszédét a pozsonyi parlamentben. Ebben a bejegyzésemben - különösebb...