Alappal vagy alaptalanul?

2017. Jun. 05.
Szlovákiában nemrég megvalósult a kisebbségi önkormányzatiság, sőt egyes nyilatkozók szerint – horribile dictu – maga a „kulturális autonómia” öltött testet a hamarosan létrejövő Kisebbségi Kulturális Alapban (KKA). Bár ez utóbbi szóhasználat a törvényjavaslat kidolgozói szerint is túlzás, hisz Solymos László már két éve tisztázta ék egyszerűségű érveléssel, hogy nem akarnak ők autonómiát, hisz az csak elkülönít és elválaszt, ők pedig ennek pont ellenkezőjét akarják.  
 
Persze, azért még lehet, hogy mégis akarnak, csak ez a nyilatkozat épp a szlovák közvéleménynek szólt. A vegyes pártnál pedig - valljuk be -, néha nehéz eligazodni, mert a Most-Híd logó alatt mintha két külön párt lakozna, két külön retorikával. Míg az egyik nyelven azt kérik ki, hogy magyar pártnak nevezik őket, a másik nyelven pedig pont azt, hogy nem tartják őket annak. 
Az autonómia szó használatának kerülését egyébként teljes mértékben megértjük, hisz a szlovák közvélemény előítéletei alapján az „autonómia” elszakadást, egy másik idegen szóval szeparatizmust jelent, vagyis teljesen mást értenek alatta, mint ami az valójában. Csak azt nem tartjuk hasznosnak, ha erre még rá is erősít valaki, miközben Lászlónak hívják. Az önkormányzat, „samospráva” szó használatával egyetértünk, a fent leírtakra tekintettel magunk is alkalmazzuk, már amennyiben valóban önkormányzatról van szó.  
 
Mert kisebbségi önkormányzatnak nevezni valamit (például a vegyes párt magyar hangján), ami nem az, legalább akkora hiba, mint a szlovák előítéletekre ráerősítve szeparatizmusnak minősíteni az autonómiát (a vegyes párt szlovák hangján).
 
De konkrét témánkhoz, talán nem haszontalan a KKA létrejöttének előzményeiről is röviden szólni.  A kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvény megalkotásának kívánalma már a 2002-ben megalakult Dzurinda-kormány programjában is szerepelt. Konkrét törvényjavaslatok 2004-ben és 2005-ben is tárcaközi egyeztetésre kerültek, azonban végül  „fiókban maradtak”. Ezekben a kisebbségek bevonásával egy állami alap létrehozása is megfogalmazódott évi 350 millió koronás (11,6 millió Euró) költségvetési kerettel. A kisebbségi alap létrehozását Mikloš pénzügyminiszter azzal söpörte le az asztalról, hogy rendszeridegen megoldás lenne, hisz nem sokkal korábban 2001-ben szüntettek meg minden állami alapot. 
 
A rendszer azonban épp a rossz emlékű első Fico kormány négy éve alatt változott. 2009 januárjával létrejött az Audiovizuális Alap. 2010-ben a Radičová-kormány programjába is bekerült a kisebbségi kultúrák támogatásáról szóló törvény megalkotásának terve, amely azonban a kormány időelőtti bukásával füstbe ment. Majd a második Fico kormány kezdeményezésére 2015-ben megalakult a Művészeti Alap. A korábban rendszeridegen megoldásból így rendszerszerű lett.
 
Ennek létrejötte kulcsfontosságú történetünk szempontjából, hisz a létrehozása mellett felhozott minden érv még inkább érvényes volt a kisebbségi kultúrák támogatása kapcsán. 
Az ellenzéki Most-Híd frakciója hamarosan be is nyújtott egy törvényjavaslatot a nemzeti kisebbségek kultúrájának támogatására létrehozandó alapról. Ennek 2015 novemberében történő  majdnem elfogadását nemhiába nevezte „fontos pillanatnak” Solymos László. Ha még 6 ellenzéki, köztük 3 hidas képviselő is ott lett volna a szavazásnál, akkor az alapról szóló törvényt már 2015-ben elfogadta volna a parlament, több Smer-es képviselő támogatásával, és még több tartózkodása mellett. A Smeres képviselők meglepőnek tűnő magatartásáról Mózes Szabolcs írt akkoriban egy jövőbelátó cikket.
 
A választások után rekordsebességgel összeállt koalíció kormányprogramjába be is került a Kisebbségi Kulturális Alap létrehozása. Túlságosan nem lepődött meg ezen senki, hisz ennek a pártelnök által sokat emlegetett  6,5 %-ba (értsd: ekkora érdekérvényesítési képessége van a Most-Hídnak a kormányon belül) illett beleférnie, ha már ellenzéki javaslatként is majdnem átment. Az erről szóló törvényt végül két héttel ezelőtt, május 17-én el is fogadta a parlament. Ezzel a kisebbségi kulturális támogatások szlovákiai szétosztásának új fejezetéhez értünk.  A kisebbségi támogatások hat év után a kormányhivataltól a kulturális tárca alá kerülnek vissza, amely logikus lépésnek is tűnik, tekintettel arra, hogy odakerülését is igazából csak a kisebbségekért felelős kormány-alelnök léte indokolta.  Ilyen - valós hatáskörökkel is rendelkező - tisztség pedig már pár éve nem található a kormányhivatalban.  
 
Visszatérve az elején megfogalmazott állításhoz: valóban kisebbségi önkormányzás jött volna létre nemrég Szlovákiában? Sajnos, szó sincs erről. A korábbi kulturális támogatási rendszer ugyan változott, mégpedig a korábbihoz képest egyértelműen jó irányba, azonban messze nem olyan mértékben, hogy kisebbségi kulturális önkormányzatiságról beszélhetnénk.  A kisebbségi szervezetek már 2011 óta beleszólhattak a kisebbségi bizottság összetételébe, és közvetve a pályázatokat elbíráló bizottságok összetételébe is, most tovább erősödött és közvetlenebbé vált ez a beleszólás. (Bár ezt az „autonómiát” szűkíti, hogy e bizottságokban - a „szakmai tanácsokban” - az ötből két tagot azért az igazgató delegál.) 
 
A különálló Alap, mint közintézmény létrejötte szintén régóta várt eredmény. De az egész rendszerből alapvető elemek hiányoznak azok közül, amelyek egy kisebbségi önkormányzathoz elengedhetetlenek. 
 
A kisebbségi önkormányzás jogalanya mindig egy adott kisebbségi közösség. Nem csak néhány civil szervezet, polgári társulás, de nem is egy ország kisebbségeinek összessége, ahogy ez az Alap különböző szerveiben megjelenik. A Kisebbségi Kulturális Alapban csupán egy behatárolt terület bevonásáról, a civil szervezetek szakmai autonómiájának erősítéséről van szó, ahogy ez a mintául szolgáló Művészeti Alap esetében is célként került megfogalmazásra. A Kisebbségi Kulturális Alap különlegessége, hogy egy-egy kisebbséghez tartozó civil szervezetek tagokat választhatnak, akik részt vesznek az Alapban zajló döntéshozatalban. 
 
A széleskörű demokratikus felhatalmazás tehát kulcskérdés: kisebbségi választási rendszer nélkül nincs kisebbségi önkormányzat, ilyen pedig egyáltalán nincs Szlovákiában. Kulturális önkormányzatiságról már csak azért sem beszélhetünk, mivel az egyrészt jóval szélesebb körben valósul meg, nem pusztán a pályázat útján elnyerhető kulturális támogatásokat jelenti, hanem akár a kulturális-oktatási-tudományos intézmények fenntartását is. Másrészt egy valódi önkormányzat a központi állami szervektől függetlenül működik, amely a Kulturális Minisztérium és a Kisebbségi Kulturális Alap közti viszonyról távolról sem mondható el. A törvény alapján a Kulturális Minisztérium támogatási prioritásokat szabhat, a kulturális miniszter nevezi ki az igazgatót és válthatja le indoklás nélkül a felügyelőbizottság tagjait. 
 
Az elfogadott törvénynek van pár zavaró hibája, amely a jelenlegi „rendszeren belül” is megoldható lett volna. Bár a dolog természeténél fogva magától értetődőnek kellett volna lennie, a törvényben mégsem lett rögzítve, hogy a Kisebbségi Kulturális Alap a kisebbségek nyelvén is közzé tehesse pályázati felhívásait, vagy akár kisebbségi nyelven is fogadhasson be pályázatokat. 
 
A KKA mindenkori éves keretösszegéből a magyarok számára megállapított 53 % is meglehetősen aránytalan, mikor valójában a szlovákiai kisebbségeken belül 70 % feletti a magyarok aránya és az eredeti javaslatban is még 59 % szerepelt. A nyolcmilliós összeg pedig csak addig tűnik soknak, amíg át nem nézünk Magyarországra, ahol az elmúlt pár év alatt szintén megduplázták a nemzetiségek támogatását. Azonban ott az országgyűlés nemzetiségi bizottságának javaslatára (amelyet a nemzetiségi szószólók alkotnak) immár 26 millió euróra emelték. Tudomásunk szerint csak a magyarországi szlovákok kapnak majdnem akkora összeget, mint amekkorát a szlovákiai magyarok kapnak majd az Alaptól, pedig számbelileg egytized annyian sincsenek. Ha magyarországi mércével mérjük, akkor nekünk nem négy, hanem 40 millió eurónyi összeg járna a szlovák költségvetésből.
 
De szálljunk le a szlovákiai valóság talajára. Ahogy azok is tegyék meg, akik arról kezdtek el fantáziálni, hogy egy még a gyakorlat próbáján át nem esett, sőt még meg sem alakult szlovákiai közintézmény döntsön a Magyarországról érkező támogatások elosztásáról is. Ami persze elvileg lehetséges is lenne, csak ahhoz először valódi kisebbségi kulturális autonómiát kellene teremteni a Dunától északra is…

További cikkek

A Szlovák Rádió és Televízió igazgatóválasztásának második köre előtt ismét bebizonyosodott, a mindannyiunk adóiból finanszírozott intézmény közel harminc évvel a rendszerváltá...
Andrej Kiska államfő e minőségében immár harmadik alkalommal tartotta meg az ország helyzetét értékelő beszédét a pozsonyi parlamentben. Ebben a bejegyzésemben - különösebb...