Te a magunk osztogatására tanítottál bennünket.
Tetted ezt leginkább a saját példáddal: adtál annak, aki kért - hangszert, dalt, vidámságot, viccet, tanácsot… és annak is, aki nem kért: mindig megláttad, hol jönne jól egy bátorító szó, egy mosoly, megláttad a másikban az embert. Hogy kicsit visszaadjunk a sok jóból, amit Tőled kaphattunk, Nagyszombat megye javaslatomra In memoriam díjjal értékelte életed és munkásságod… Igen, jobb lett volna ezt még életedben megérni, de így alakult.
Ha a szerdahelyi kultúrház (sic!) környékén járok, mindig felnézek, vajon nyitva van-e az ablakod, otthon vagy-e… aztán hessegetem a gondolatot… pedig itthon vagy, mindig, örökre: a szívünkben…
