A kétezres évek közepén szülőfalum önkormányzata úgy döntött, hogy neveket választ az egyre fejlődő és szépülő nagyközség utcáinak. Friss képviselőként a Szabómihály Gizella vezette Gramma Nyelvi Irodát hívtam segítségül. A nyelvi tervezés gyorsan ment: a hagyományosan használt utcanevek (pl. Fő utca, Kétsor, Kertalja) mellé a falu idősebb polgárainak emlékezetében élő dűlőnevek épültek be az egyes utcák neveibe. A Korpodi sor, a Paphídja utca vagy a Kenderesi kertek így váltak tovább élő, ma is használt nyékvárkonyi kifejezésekké. (És elhelyeztünk még egy “csavart” a történetben: a bátorságáért ma is dicséret illeti az akkori önkormányzati képviselőket és a polgármestert, Fekete Jánost.)
A táblák azóta is jeleznek és emlékeztetnek.
