Előrebocsátom, hogy ez egy személyes vélemény: nem áll mögötte sem párt, sem varázslat, csak néhány gondolat.
Tegnap az ország (majdnem) első embere egyszerre tette boldoggá az ország (majdnem) összes menyasszonyát. (Elsőként az október 1-je után soron lévőket…) Ne fanyalogjunk és ne irigykedjünk: neki ez is megy:-) Vírusidényben, országkáosz közben nem semmi, el kell ismerni.
Mindezek kapcsán két dolog jutott eszembe.
Egy: a hatalom - a vírushelyzetre hivatkozva - döbbenetese mértékig szabályozza a magánszférát. Világos, hogy szabályok kellenek, s ezek betartása bizonyos lemondással jár akár egyéni, akár közösségi szinten. De ha szabályokat hozunk, akkor azokat gondoljuk előbb át, se ne játszuk a húzd-meg-ereszd-meg játékot, mert így komolytalanná válik minden komolynak szánt rendelet és törvény.
Kettő: ez egy brutálpopulista egóépítés, ami kapcsán joggal merül fel a kérdés: vajon meddig megy el ez az ember? Mert tavasszal még vírusölő szentként egymaga küzdött egy országért, most pedig saját maga kérdőjelezi, illetve oldja fel a szakértői döntéseket? Kifordított profánsággal: kegyes urunk megadta az első éjszaka jogát (is)…
…s amíg azon agyalunk, hogyan is lesz lakodalom a mi utcánkban, a nagycsaládos házelnökünk, Nagymegyer város díszpolgára megtette kisebbségi tanácsadónak a magyargyűlölő egykori eszeneszes történész-politikust…
