Jogainkból nem engedünk

2016. Dec. 27.
„A felvidéki magyarság felemelkedéséért dolgozni!” – ezzel a céllal vágott bele Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártja június 11-én megválasztott elnöke a pártvezetői munkába. Mire volt elegendő ez a hat és fél hónap? Erről, és a 2017-es tervekről is kérdeztük a pártelnököt.
 
Az egyetemi katedra és a pártelnöki szék más-más világ. Könnyen ment az átállás?
Tanári pályámat nem adtam fel teljesen: heti néhány órában továbbra is oktatok a nyitrai egyetemen. Másfajta közeget biztosít, új impulzusokkal, fiatalos mentalitással. A katedrán állva értékes tapasztalatokat szereztem, szoktam a nyilvános beszédet, nem jövök zavarba, ha mikrofont tartanak elém. Ugyanakkor a politikai kommunikáció másról szól. Egy pártelnök mondatait patikamérlegen méri a sajtó: ha valami félreérthető, azt szívesen félre is értik.
 
Milyen kondícióban találta a pártot, amikor átvette a vezetést?
A parlamenti választás és a tisztújítás között egy háromhónapos interregnum volt, ezt követően kicsit fel kellett rázni a tagságot, de szerencsére mindenkinek sikerült gyorsan felvenni az új fordulatszámot. A régiókat járva mindenütt tettre kész, nemzeti közösségünk sorsát előremozdítani akaró emberekkel találkoztam. A Magyar Közösség Pártja egy regionálisan erős, cselekvő párt, sok hadra fogható emberrel, a fiatalabb és az idősebb generációból egyaránt. Sokan vagyunk, elegendően ahhoz, hogy hatékony szervezéssel valódi változást érjünk el.
 
A pártelnöki munkát viszonylag kevesen ismerhetik belülről. Hogy telik egy pártelnök egy napja?
A pártelnöki munka szerteágazó tevékenység, egyszerre lettem politikai vezetője, első számú „arca” a pártnak, valamint munkáltatója a központi és regionális munkatársaknak. Folyamatos kapcsolatot kell fenntartani a választókkal, a járási és a helyi szervezetekkel, irányítani kell a pártapparátust, a párt stratégiai terveit le kell bontani a mindennapi munka szintjére, eleget tenni a tisztségemből eredő különféle hazai és külföldi meghívásoknak. A nap nekem is csak huszonnégy órából áll: meg kellett tanulnom egyensúlyt teremteni a pártelnöki tisztségből fakadó kötelezettségek és a magánélet között.
 
A kongresszus azzal bízta meg, hogy látogassa végig a régiókat. Hogy áll a feladattal, és milyen tapasztalatokról tud beszámolni?
A felvidéki magyarok egy hosszú nadrágszíjtelken élnek, aki erre a munkára vállalkozik, annak nemcsak pártot, hanem autót is kell vezetni. Sokat. Megválasztásom óta szinte folyamatosan úton vagyok: előbb az Ung-vidéken és Bodrogközben, majd Nagykürtös környékén jártam; megfordultam Kassa környékén, és a „gömöri járásokban”, némelyikben többször is. Egy-egy napot a Galántai és az Érsekújvári járásban is eltöltöttem. Nyugat-szlovákiaiként természetesen a saját régiómban mozgok többet, de maximálisan igyekszem odafi gyelni a középés kelet-szlovákiai kistérségekre is. Mi elsősorban a természetes tájegységekben gondolkodunk, nem a művileg kialakított és ránk erőszakolt kerületi rendszerben. Azt tapasztaltam, a helyiek sokkal inkább ragaszkodnak saját tájegységükhöz, mint a meghúzott megyehatárhoz. A problémakörök egy része közös, ahogy a kiváltó okok is. Akár a térképen is jól elhatárolható az állam által évtizedek óta elhanyagolt területek sávja Dél-Szlovákiában.
 
Parlamenten kívüli pártként viszont korlátozottabb eszköztárral rendelkeznek. Mit tudnak tenni ezekért a régiókért?
Gömör egyik-másik zsákfalujában a polgármestereink részéről olyan vitalitással találkoztam, amelyet nem egy kollégájuk megirigyelhetne Nyugat-Szlovákiából. A helyi és regionális struktúráink által, ha nem tudjuk is pótolni a déli régiót tudatosan elhanyagoló állam feladatait, proaktív hozzáállással sok mindent elérhetünk. A „halmozottan hátrányos” helyzetű Tornalja környéki régióban például sikerült munkahelyeket teremtenünk. A magyar kormányzat szlovákiai partnereként intenzíven dolgozunk a határ menti együttműködésben rejlő lehetőségek kiaknázásán. Jövőre pedig a családi vállalkozások támogatására szeretnénk becsatornázni egy jelentősebb csomagot. Minden rendelkezésünkre álló lehetőséget ki kell aknáznunk, hogy hozzájáruljunk régióink gazdasági helyzetének javításához.
 
Tennivaló persze nem csak gazdasági téren akad. Mi a helyzet a kisebbségi jogi kérdésekkel, amelyeket a Magyar Közösség Pártja egyedüliként vállal fel a szlovákiai pártok közül?
A kisebbségi jogok kérdése tipikusan az a terület, ahol jottányit sem engedhetünk. Levélben fordultunk a közlekedési tárca vezetőjéhez a teljes közlekedési kétnyelvűség érdekében, mert valahogy késik az a bizonyos tollvonás. Törvénymódosító javaslatot juttattunk el a kulturális miniszterhez a kisebbségi tévé- és rádióműsorok igazságos arányának betartását követelve. Sajnálatos, hogy a minisztérium az egyébként a jelenlegi törvényi szabályozás értelmében is járó követelésünket pénzhiányra hivatkozva utasította el. Felemeltük szavunkat az igazságügyi miniszternél amiatt, hogy a kisebbségekhez tartozó lakosságot igazságtalan fordítási költségekkel sújtják a polgári peres eljárásokban, ha magyar, vagy más, a kisebbségek nyelvén íródott dokumentumot kívánnak felhasználni az eljárás során. Folyamatosan reagáltunk az oktatásügyben rezonáló témákra is. Az iskolaügy rendszerszinten elhanyagolt terület, a kisebbségi iskolarendszer pedig hatványozottan az. Kezdve az olyan apró, ám annál bosszantóbb dolgokkal, hogy az egyes magyar nyelvű tanulmányi versenyek nem számítanak bele az országos értékelésbe, egészen az iskoláink létét érintő kérdésekig.
 
Ezért lett a Magyar-Magyar Párbeszéd első állomásának témája is az oktatásügy?
Igen. Az oktatásügy szimbolikus terület: mindenki részese volt, és aki jelenleg nem diák, annak a gyerekei vagy az unokái koptatják, vagy fogják koptatni az iskolapadokat. Tudatosítanunk kell, hogy a magyar nyelvhez és kultúrához, s általa a magyar identitáshoz való viszonyunk alapjait már az óvoda meghatározza, az alapiskola pedig tovább építi. Kisebbségi közegben az oktatást nem túlzás sorskérdésnek nevezni. Fontos, hogy az ilyen kérdésekben pártállástól függetlenül konszenzus uralkodjon.
A Magyar-Magyar Párbeszédről sokan azt gondolták, hogy az a Most-Híddal való együttműködés első lépése.
A Magyar-Magyar Párbeszédnek nem ez volt a célja, hanem hogy a politikum, a szakértők és a civil szféra erőit egyesítve nyissunk – hangsúlyozom – szakmai vitát iskoláink helyzetéről és jövőjéről. A fórum ezt a küldetését teljesítette.
 
Lesz folytatása a jövőben?
Mindenképpen tervezzük a Párbeszéd folytatását. 2017-ben gazdasági, mezőgazdasági és kulturális kérdésekben szeretnénk tárgyalóasztalhoz ülni a politikai pártok és a szakmai szervezetek képviselőivel.
 
A folyamatos párbeszéd fenntartása mellett milyen egyéb tervekkel vág neki a párt 2017-nek?
2017-ben megyei választások lesznek. Bár a mesterséges megyehatárokat nem feltétlenül kell szeretnünk, a megyék kezében nagyon sok jogkör összpontosul, ami a mindennapi komfortérzetünket, egészségügyi ellátásunkat, középiskoláinkat érinti. A Magyar Közösség Pártja 43 megyei képviselője eddig is aktívan dolgozott a választókért. Fontos, hogy az erős megyei képviseletünket megőrizzük, úgy, hogy közben már fél szemmel a 2018-as önkormányzati választásokra is kitekintünk. Nagy hangsúlyt szeretnénk fordítani arra, hogy bemutassuk megyei eredményeinket, ez a terület ugyanis nem tartozik a sajtó érdeklődésének homlokterébe. Tovább fogjuk erősíteni a regionális jelenlétünket. Ráerősítünk a határ menti együttműködésre, a munkahelyteremtésre. A véleményezés szintjén bekapcsolódunk a törvényalkotási folyamatba, főként a kisebbségek számára fontos területeken fogjuk hallatni a hangunkat.
 
A karácsonyi ünnepek előtt beszélgetünk. Ön hogy készül az ünnepekre?
A Magyar Közösség Pártja helyi szinten több adventi rendezvényt is szervez, igyekszem ezek közül minél többre ellátogatni. A szentestét és a karácsonyt viszont családom körében fogom tölteni. Tisztségemből fakadóan most nem kapcsolhatom ki a telefonom, ahogy azt a korábbi években megtehettem, de igyekszem kevesebbszer elővenni. A családom nagyon fontos támaszom a közösségért végzett munkám során. Feleségem akkor is támogatott, amikor arról kellett döntenem, indulok-e a pártelnöki tisztségért, és azóta is mellettem áll, akkor is, amikor rögös a pártelnöki út. Racionális emberként ő belátja, hogy a munkám gyakrabban szólít el otthonról, mint másokat. A két kislányom azonban ezt még nem képes ebben a formában maradéktalanul elfogadni, így karácsonykor szeretnék velük több időt tölteni.
 
Ilyentájt kötelezővé kellene tenni a megállást, a pihenést, az előre- és hátratekintést.
Valóban így van. Sajnos az egész évi hajsza már annyira megszokott, hogy a legnagyobb ünnepek során sem tudunk teljesen kikapcsolni. Ezért a karácsonyi ünnepek alkalmából mindenkinek azt kívánom, legyen képes félretenni minden munkahelyi és egyéb gondot, kikapcsolódni a család, a rokonok körében, átérezni azt az értéket, amelyet családja jelent a számára, és elmélyülni az ünnep hangulatában.
 
A fenti beszélgetés a Hírvivő karácsonyi számában jelent meg, a teljes szám letölthető ide kattintva.

További cikkek

A Szlovák Rádió és Televízió igazgatóválasztásának második köre előtt ismét bebizonyosodott, a mindannyiunk adóiból finanszírozott intézmény közel harminc évvel a rendszerváltá...
Andrej Kiska államfő e minőségében immár harmadik alkalommal tartotta meg az ország helyzetét értékelő beszédét a pozsonyi parlamentben. Ebben a bejegyzésemben - különösebb...